Kizárólag az egyéni felelősségvállalásra, és az ebből fakadó nyitottságra alapvető feltételként épülő programok jelentik a lehetőséget a személyes változásra.

Kizárólag ez lehet alapja egy-egy valós szervezeti transzformációnak.

Vezetésfejlesztés területén lényegi változás akkor lesz, ha a résztvevő személyes belső fejlődési útja állomásaként tud a fejlesztésre tekinteni és nem egy külső elvárás irányába történő megfelelésként. Azaz össze tudja kapcsolni saját emberi fejlődését és a programokon tapasztaltakat anélkül, hogy céges, szervezeti, anyagi nyomást érzékelne.

Ennek alapfeltétele, hogy lássa személyes felelősségét abban, ahogyan gondolkodik és érez. Ugyanis ez a két pillér határozza meg életének, munkájának minőségét. Aki ebben nem hisz, az nem fog tudni súlyosabb negatív élmények, krízisek nélkül fejlődni, változtatni - továbbra is kizárólag rögzült kognitív és érzelmi sémák mentén fog reagálni a környezet elvárásaira, kihívásaira.

A külső elvárásoknak való fejlődési megfelelés egy olyan automatizmust hív elő az amúgy is erőltetett vállalati működésekben, melyek gyakori értelmetlenség, értéktelenség érzést váltanak ki, elvesztegetett erőforrások sorával fűszerezve.

Saját magára vonatkozó éles tapasztalatok, érzések, felismerések, hiányában senkitől nem várható el, hogy teljesítmény helyzetekben más emberekkel eredményesen tudjon együttműködni, vezetni őket.

A vezetői pozícióban lévők közül jelenleg kevés ember rendelkezik azzal a szükséges átfogó kompetencia együttessel, amely képessé teszi őket az eredményes vezetői működésre az önazonosságuk, hitelességük megőrzése, ápolása mellett. Ennek feltétele a fentebb említett tudatosság és egy állandóan változó környezetben is megőrzött konstruktív válaszképesség.

Ez az összetett profil alkotórészekre bontva egyszerű, de - kizárólag az érintett saját maga által megszerzett - folyamatosan mélyülő önismereti és tapasztalati elemeiből épül. Rendszeres gyakorlást igényel, melynek alapjai a saját magának feltett kérdések.