Az átélt stressz nem más, mint gondolataink, érzéseink és testünk nem megfelelő kezelése. Ezek együttes kölcsönhatása fokozza is a megélt feszültség mértékét. Ezért is kiemelten fontos, hogy tudatában legyünk: milyen gondolatokkal, vagy - önmaguk tisztaságában meg nem élt - érzésekkel hátráltatjuk működésünk gördülékenységét, szabadságát. Ezek elfogadásával nyílhat lehetőségünk tudatosságunk fejlesztésével önazonosabbnak lenni, hogy saját életünket éljük - egyre élvezetesebben. 

Nehéz helyzeteink többsége érzelmeink nem megfelelő kezeléséből fakad.

Múltunk élményei és rögzült sémái miatt nem fogadjuk el, nem éljük meg természetes érzelmeinket, melyek lehetővé tennék a fejlődésünket.

A leggyakoribb rögzült automatizmusok, amelyeket - az érzelmeink ítélkezés nélkül történő elfogadása helyett - működtetünk:

• elfojtással reagálunk
• racionalizálva magyarázzuk meg nem élésüket 
•  szégyenbe forgatjuk őket
• döntésképtelenségbe “kerülünk” és nem merünk továbblépni

A tanulás valójában a felfedezés iránti motivációból táplálkozik.
Nem lehetsz éhes a másik ember helyett.
Nem tudsz helyette akarni. 
Vezetőként a te feladatod az, hogy olyan környezetet teremts, ahol a munkatársaid megtalálják a saját motivációjukat, ha úgy döntenek.

A megfelelés kibékíthetetlen ellentéte a fejlődésnek: vezetőként hogyan táplálhatom a munkatársaim kíváncsiságát egy olyan vállalati struktúrában, ami legtöbbször a megfelelésre épít?