Sárdi Tamás
Meggyőződésem, hogy az élet (sors, ki hogy nevezi) mindig elénk tárja a számunkra fontos lehetőségeket!
Azt kapjuk, amik vagyunk, és ehhez illik tisztában lenni magunkkal!
Vezetőkkel (emberekkel) dolgozva azt látom, hogy minden vezetői elakadás mögött emberi nehézség húzódik meg! Vezetőkkel dolgozva vallom, hogy képesek vagyunk a magunk által választott tevékenység elvégzésére, vagy ha nem, képesek vagyunk, a tevékenységre nézve, tudatosan dönteni. Az akadályok, akadályaink - bennünk vannak. Úgy kell tudnunk ezekre tekintenünk, mint munkánk / életünk kísérőire, melyekkel időnként dolgunk van. Mindehhez csupán arra a gondolatra, meggyőződésre, érzésre van szükségünk, hogy - képes vagyok rá, tudom... Ehhez csupán másként kell gondolkodni, érezni és viselkedni. Erre az “erőtérre” törekszem a közös munka során. A külső környezet által támasztott elvárások nyugodt, félelem nélküli szemléletét, a belső építkezés lehetősége teremti meg! Többek között segít abban, hogy bízni tudjunk önmagunkban!
Esek, kelek. Mindezt egyre könnyedebben és örömmel teszem, szemlélem. 26 éve tartok üzleti képzés-fejlesztési programokat főleg vezetés és szemléletfejlesztés témában. Azon dolgozom, hogy az a “világ”, amit majd lányomra, gyermekeinkre hagyunk egy “jobb világ” legyen. Ennek alapfeltétele számomra az, hogy olyannak lássak mindent és mindenkit, amilyen - beleértve magamat is. Módszertanilag ez a tudatosság és a felelősségvállalás fejlesztésével érhető el. E két emberi attribúció nélkül a fejlesztés hamis, korlátos és mesterséges marad, melyet aztán újabb és újabb kidobott pénzzel, erőforrással, intellektualizálásba csomagolt hazugságokkal lehet majd életben tartani. Minden szaktudásommal és energiámmal arra törekszem, hogy természetesen és fenntarthatóan működtethessünk vállalati képzés-fejlesztési programokat és rendszereket, melyek jobbá teszik világunkat.
Patty Donát
Miért ne szólhatna világunk, a szervezetek világa is a belső életöröm kifejezéséről a boldogság külső kényszeres keresése, hajszolása helyett?
Így a csapatmunka, az együttműködés teljesen más értelmezést, értéket kapna, nem is beszélve az üzleti tevékenységek minőségéről.
Hipszki Péter
Sokszor néztem életem során tükörbe. Az esetek többségében elkezdtem tisztogatni, majd erőteljesen súrolni az aktuálisat. Volt olyan is, hogy leköptem vagy összetörtem azt. Küzdelmes volt elfogadnom, hogy amit tapasztalok annak eredője kizárólag én vagyok.
A mély-énünkkel való kapcsolat elvesztése sokszor túlélő működésre korlátozza eredendő teremtő képességünket. Ebből következően sokan találjuk magunkat a körülményeknek kiszolgáltatott - akár évekig tartó - sodródással járó élethelyzetekben.
20 éve dolgozom vállalati környezetben vezetésfejlesztési, önismereti témákban: sokan megrekednek munkájuk és az életük szétválasztásának zsákutcájában. A saját útért vállalt felelősség felismerését követő átkapcsolás az, amire legszívesebben adom az időmet. Ha képesek leszünk a sérüléseinket feldolgozva emberként kiteljesedni, akkor képesek leszünk egy élhetőbb világot teremteni.
Hiszem, hogy a valódi változás nem lehet reakció, az mindig egy döntés kell, hogy legyen. Választás, aminek energiája belülről kifelé vezető pályát jár be, így újrakapcsolva a döntéshozót önmagán keresztül a környezetéhez.